Nagyon fontos kérdés az, hogy milyen módszerrel, módszerekkel próbáljuk meg elsajátítani az ismereteket. Leszögezhetjük, hogy ahány ember, annyi út.
Van azonban néhány lépés, amit saját tapasztalatom alapján ajánlani szeretnék kedves tanítványaimnak:
Hiába lesz immár kész, nyomtatott formában elérhető a tananyag ezen a honlapon, mégis azt szeretném, ha lenne egy füzetetek, s az minden órán nálatok lenne. Ebbe csak az aktuális lecke címét írjuk fel, ti pedig kedvetek szerint lejegyezhetnétek bármit, amit az általam elmondottakból fontosnak, érdekesnek tartotok. Ezt hívják jegyzetelésnek. (A szüleitek e füzet alapján láthatnák, hogy melyik témánál, leckénél tartunk.)
Nem bánnám azt sem, ha otthon is lenne egy füzet, s abba minden anyagot bemásolnátok akkor, amikor azt az órán is átvettük. A szöveg leírása azért fontos, mert a kellő figyelemmel és koncentrációval végzett munka elősegíti a rögzítést. Ez persze nem kötelező. Ha valaki inkább kinyomtatja a leckét és úgy tanul, vagy egyenesen a számítógép monitorján keresztül „tölti a fejébe” a tudást, úgy is jó.
Amikor történelmet tanultok, vagy azzal foglalkoztok, mindig három kérdésre kell válaszolnotok:
Hol történt? – Ebben a térkép segít.
Mikor történt? – Kezdetben az időszalag, aztán a megtanult évszámok igazítanak el.
Mi történt? – Ezek azok az események, amelyeket a leckékben olvashattok.
Ha a kezetekbe veszítek a füzetet, vagy a tankönyvből, a honlapon olvassátok a tananyagot, soha ne kezdjetek el memorizálni addig, amíg pontosan nem értitek a szöveg tartalmát. A megértésre fordítsatok sok időt, a tanulás utána már gyorsan megy.
Ha a szöveget megértettétek, akkor a tényleges tanulás nem más, mint az, hogy elmondjátok a tartalmát. Valami olyasmi ez, mint amikor megnéztek egy filmet, s aztán másnap elmesélitek a társaitoknak, hogy mit láttatok. Azt azonban ne felejtsétek el, hogy ha a leckében leírva láttok egy évszámot – akár egy király uralkodási idejét, vagy egy csata dátumát – azt precízen meg kell tanulnotok.
Sokan azt gondolják, hogy ha megértenek egy szöveget, akkor már tudják is. Néha belső, hangtalan beszéddel fel is mondják maguknak, s már be is csukják a füzetet, jöhet a felelés. Ez nagy tévedés! Amíg hangosan, gördülékenyen, nyögdécselés nélkül nem tudunk valamit elmondani, addig azt nem is tudjuk. Ezért tehát ne spóroljuk meg a hangos felmondást sem. Ebben az a jó, hogy ilyenkor együtt lehetünk anyával – még ha éppen mosogat is a konyhában – vagy apával – aki talán barkácsol hátul a műhelyben. Ők, hallva „tudományos” szövegeteket megállapítják, hogy milyen nagyszerű gyerekük van. Ez már fél siker, sőt egész, hiszen én pontosan tudom, hogy igazuk van!
Ezt a honlapot úgy állítottam össze, hogy egy-egy témánál tudjatok használni térképet, s hogyha valami igazán felkeltette az érdeklődéseteket, akkor böngészhessetek tovább. Ilyenkor lehet jól belefeledkezni a „gépezésbe”, hiszen képek, filmek, érdekességek jönnek egymás után. Már nem gondol senki a feleletre, a dolgozatra, osztályzatra… Csak az élmény van, a megismerés, a gyönyörűség!