TARTALOM
1. A „vegyesházi” királyokról röviden
2. Károly Róbert és Nagy Lajos uralkodása
3. Luxemburgi Zsigmond a trónon
4. Harcok s török ellen – Hunyadi János a törökverő
5. A magyarság fénykora – Mátyás király uralkodása
6. Mátyás halálától a Mohácsi csatáig
1. A „vegyesházi” királyokról röviden
Az Árpád-ház kihalása után három király is vetélkedett a magyar trónért. Bár mindhármat megkoronáztatták, de igazi hatalma egyiknek sem volt. Ez volt az interregnum kora (1301-1308). Végül a pápa támogatásával az itáliai Anjou-házból származó Károly Róbert lett a király (1308-1342), aki megerősítette a hatalmát, és nagyon fontos gazdasági intézkedéseket hozott.
Őt fia, I. (Nagy) Lajos követte a trónon (1342-1382), aki apja politikáját folytatta, de már sokat háborúzott. Jelentősek az 1351-ben hozott törvényei (ősiség, kilenced, úriszék).
Halála után lánya Mária uralkodott (1382-1387), majd annak férje Luxemburgi Zsigmond (1387-1437) lett a király. Ő nem sokat törődött az országgal, ellenben nagyhatalmi törekvései voltak. Végül cseh király és német-római császár lett.
Habsburg Albert (1437-1439) és I. Jagelló Ulászló 1440-1444) uralkodása alatt megnövekedett a török veszély. Ezzel az ország leghatalmasabb főura, Hunyadi János szállt szembe. Katonai sikere miatt az utókor „törökverőnek” nevezte el. Szerette volna kiűzni a törököt egész Európából, de a hosszú hadjáratát (1443-44) követő várnai csata (1444) vereséggel zárult. Hunyadi később Nándorfehérvárnál aratott világraszóló győzelmet a török felett 1456-ban. A déli harangszó ma is emlékeztet bennünket erre az eseményre.
V.László (1444-1457) fiatalon meghalt, s a köznemesség nyomására Hunyadi János kisebbik fiát, Mátyást választották királlyá.
Hunyadi Mátyás (1458-1490) talán az egyik legnagyobb magyar király volt, aki valaha az ország trónján ült. Erős központi hatalmat és szinte verhetetlen sereget hozott létre. (Ez volt a híres fekete sereg.) Mátyás harcolt a török ellen, de később a német-római császári trón megszerzését tűzte célul maga elé. Be is vonult Bécsbe, de mielőtt megerősíthette volna a hatalmát, meghalt. Mátyás korának legműveltebb uralkodója volt, aki reneszánsz stílusban építette várait, és sok híres embert hívott az udvarába. Több tehetséges fiatalt taníttatott saját költségén külföldön.
Halála után a gyengekezű II. Jagelló Ulászló (1490-15016) lett a király. Az ország hamar tönkrement, és a jobbágyaikat kizsigerelő főurak egymással marakodtak. Így kerülhetett sor a Dózsa-féle parasztháborúra 1514-ben, amit végül a főurak kegyetlenül megtoroltak.
A helyzet II. Lajos (1516-1526) király uralkodása alatt sem változott. A Török Birodalom előbb elfoglalta Nándorfehérvárt (1521), majd a mohácsi csatában (1526) vereséget mért a magyarokra. Ebben az ütközetben a király is meghalt.
2. Károly Róbert és Nagy Lajos uralkodása
III. András halála után a zűrzavar csak fokozódott az országban. Többen is bejelentkeztek a magyar trónra, s volt úgy, hogy egyszerre három királya is volt az országnak – Károly Róbert, Vencel és Ottó –, de igazi hatalommal egyik sem rendelkezett. Ez volt az interregnum kora (1301-1308).
Végül a pápa támogatásával Károly Róbert (1308-1342) léphetett a trónra, aki igazi magyarrá vált. Ő az Anjou-házból származott, de anyai dédapja V. István király volt. 1312-ben a rozgonyi csatában a kis- és középnemesekre támaszkodva legyőzte a hatalmaskodó földesurakat (akiket kiskirályoknak is nevezünk). Csák Máté birtokait azonban csak annak halála után, 1321-ben szerezte meg. Uralkodása idején nem vívott jelentős háborúkat, bár létrehozta a korszerűnek mondható banderiális hadsereget, amelyben a hűségesküt tett földesurak a saját zászlajuk alatt vonulhattak a csatába. Károly Róbert hívta életre a Szent György lovagrendet is.
Gazdasági intézkedései, amelyeknek szellemi atyja kiváló tárnokmestere Nekcsei Dömötör volt, Magyarország gyors felvirágzását eredményezték:
- Bányabér, ami érdekelté tette a földesurakat a nemesfém bányászatában
- Értékálló aranyforint verése (liliomos forint – firenzei mintára)
- Harmincad-vám, amit a magyar határokat átlépő külföldi kereskedők fizettek
- Kapuadó fizetése – a jobbágyoktól szedett (telekmérethez igazított) adó
A visegrádi királytalálkozók is az Ő nevéhez fűződnek.(Ez az együttműködés ma is él, V4-ek néven.) A cseh és lengyel királlyal elhatározták, hogy Bécset kikerülő kereskedelmi utat építenek, amellyel kivédik annak árumegállító jogát. ) Az első visegrádi találkozó 1335-ben volt.
Károly Róbert erős, gazdag országgá, jelentős európai hatalommá tette hazánkat.
Halála után fia I. (Nagy) Lajos lett a király (1342-1382). Szinte mindenben folytatta apja politikáját, de ő már sokat háborúzott. Összecsapott a Balkán-félszigetre betörő török csapatokkal. Hadjáratokat vezetett Nápolyba, az ottani trón megtartásáért. (Ezek egyikére kísérte el a nagy erejű, vitéz Toldi Miklós is, akinek tetteit Arany János is „megénekelte”.) Tovább gyarapította Magyarország anyagi és szellemi javait. (Nevéhez fűződik az első magyar egyetem létrehozása Pécsett 1367-ben.)
Különösen jelentősnek bizonyultak az 1351-ben kiadott törvényei:
- Ősiség törvénye, ami kimondta, hogy a nemesi birtok nem adható el, és nem is elajándékozható – a család kihalása esetén visszaszáll a királyra.
- Kilenced törvény, ami kötelezte a főurakat az adó beszedésére.
- Úriszék törvénye, ami lehetővé tette a földesuraknak, hogy bíráskodhassanak a saját birtokaikon élők felett (némelyek a halálos ítélet meghozásának és az ítélet végrehajtásának jogát is megkapták: pallos jog).
Nagy Lajos később megörökölte nagybátyjától a lengyel trónt is. (Itt édesanyja, Erzsébet anyakirálynő, majd lánya, Hedvig uralkodott.)
3. Luxemburgi Zsigmond a trónon
Nagy Lajost lánya, (Anjou) Mária követte a trónon (1382-1387). Az uralkodáshoz vajmi keveset értett, így rövidesen férjhez adták. Férje a hét nyelven beszélő Luxemburgi Zsigmond lett (1387-1437), akit magyar királlyá is koronáztak.Zsigmond az ország déli határánál, a déli kapunak számító, Nándorfehérvárt megerősítette. Egy európai lovagsereg élén, meg is ütközött a törökkel, de a nikápolyi csatában (1396) vereséget szenvedett.
Ezután csak úgy tudta megerősíteni hatalmát, hogy szövetségre lépett a legerősebb főúri csoportokkal (ligákkal). Zsigmond ettől kezdve már alig foglalkozott a magyar ügyekkel. A török kérdésre is kevés gondja volt. Az ország gazdasági erejét is a saját személyes karrierjének szolgálatába állította. Előfordult, hogy évekig sem járt magyar földön. Rövidesen Európa leghatalmasabb uralkodója lett. Előbb a cseh királyi, majd a német-római császári trónt szerezte meg. Uralkodása idején indult meg az országban a városiasodás. Kialakultak a mezővárosok (Szeged, Debrecen, Kecskemét), bányavárosok (Körmöcbánya, Selmecbánya), és szabad királyi városok (Kassa, Pozsony, Buda). Elterjedt és általánossá vált a pénzhasználat.
Felháborodást váltott ki, amikor Zsigmond menlevele ellenére 1415-ben Konstanzban máglyahalálra ítélték. Husz János prágai egyetemi tanárt, aki az egyház megújítását szerette volna elérni (Konstanzi zsinat 1414-18). Az ezután cseh földön kirobbanó huszita háborút csak nagyon nehezen tudták leverni.
Luxemburgi Zsigmond élete végén, még értesült a nagy erdélyi parasztfelkelés híréről, amit egy kisnemes, Budai Nagy Antal vezetett (1437). A főurak az adott szavukat többször is megszegve verték le a paraszthadakat. Ez a mozgalom is jelezte, hogy az alsóbb népréteggel a nemesség és a papság jelentős része csak addig törődött, ameddig a robot teljesítéséről, vagy a dézsma befizetéséről volt szó.
4. Harcok a török ellen – Hunyadi János a törökverő
Zsigmond halála után jelentős változás állt be a király megválasztásának kérdésében. Eddig az elsőszülött fiúi öröklés, illetve a főurak, és a főpapok szava is elég volt. Ezután azonban a köznemesség is szerepet kapott ebben a fontos kérdésben.
A Zsigmondot követő uralkodók, Habsburg Albert (1437-1439), majd I. Jagelló Ulászló (1440-1444), sem vették komolyan a török veszélyt.
A haza védelmének feladata a legnagyobb főúrra, az erdélyi vajda és a nándorfehérvári főkapitány Hunyadi Jánosra hárult.
Származásának kérdése máig tisztázatlan. Utalnak jelek arra, hogy valójában Luxemburgi Zsigmond házasságon kívüli fia volt, ami akár magyarázatot is adhat szédületes karrierjére és gazdagodására.
Hunyadi jól képzett zsoldosai és önkéntes parasztjai élén 1442-ben Marosszentimrénél megverte a törököt.
Elhatározta, hogy megkísérli a kiűzésüket egész Európából.
Meg is indította az úgynevezett, hosszú hadjáratot (1443-44). A balkáni népek támogatásával óriási győzelmeket aratott, de a hideg tél beállta miatt, fegyverszünetet kötött a törökkel.
1444 tavaszán azonban a törököknek sikerült Kis-Ázsiából utánpótlást hozatni, így a várnai csatában (1444) többszörös túlerőbe kerültek. A csata végül I. Ulászló hadvezetési hibája miatt veszett el.
Mivel az ütközetben I. Ulászló is meghalt, Habsburg Albert utószülött fia, V. László lett a király (1444-1457).
Kiskorúsága idején Hunyadi Jánost választották mellé kormányzónak (1446-1453). A főurak azonban ellene fordultak, és V. Lászlót is ellene hangolták. Hunyadi ekkor lemondott tisztségéről és visszavonult birtokaira.
Amikor azonban a török 1456-ban Nándorfehérvárt ostromolta, az ország ismét csak Hunyadira számíthatott. Sógorának, a várkapitány Szilágyi Mihálynak segítségére sietve, bravúros rajtaütéssel legyőzte a törököt. (Ehhez az ostromhoz kapcsolódik Dugovics Titusz legendája, aki magával rántotta a mélybe az ellenséges katonát a vár fokáról, amikor az a győzelmet jelentő félholdas zászlót ki akarta tűzni.
A pápai segítség most is csak ígéret maradt, ellenben Hunyadi támogatására az országba érkezett Kapisztrán János, a fanatikus ferences szerzetes, aki méltó társa volt a nagy törökverőnek.
A pápa az ostrom közben bocsájtotta ki híres bulláját, amelyben a török ellen harcoló magyarokért fohászkodva rendelte el a déli harangszót a keresztény világban.
A győztes csata után néhány héttel Hunyadi János és Kapisztrán is a pestisjárvány áldozata lett.
5. A magyarság fénykora – Mátyás király uralkodása
Hunyadi János halála után a család ellenségei leszámolásba kezdtek. Az idősebbik Hunyadi fiút, Lászlót hamis vádak alapján kivégezték. (Erkel Ferenc gyönyörű operája – Hunyadi László – meséli el a történetet.) A kivégzés hírére a Hunyadi-familiárisok Szilágyi Mihály vezetésével fellázadtak, mire V. László Prágába menekült, ahová túszként magával vitte a fiatalabb Hunyadi fiút, Mátyást. (Erről írt szép verset Arany János, Mátyás anyja címmel.) Itt a király meghalt.
Szilágyi Mihály haddal vonult a befagyott Duna jegén Rákos mezejére, a királyválasztó nemesi gyűlésre. Nyomására a főurak Hunyadi Mátyást választották királlyá (1458-1490).
Mátyás, gyermekkorának jelentős részét töltötte apjának katonai táborában, ahol kemény, edzett férfivá vált. A fiatal uralkodó korának egyik legműveltebb alakja volt. Édesanyja, Szilágyi Erzsébet a legjobb nevelésről gondoskodva, Vitéz János esztergomi érseket bízta meg fia taníttatásának irányításával. Kitűnően beszélt latinul, németül, csehül. Rendkívüli tehetséggel, és elszántsággal látott a kormányzáshoz. Bár még csak 15 éves volt, nem tűrte, hogy irányítsák. Nagybátyját és tanítóját is börtönbe záratta, amikor azok megpróbáltak ellene fordulni.
Központosított hatalmat hozott létre, ami a kancellária megerősítésével járt. Itt csak a legképzettebb embereket alkalmazta. Nem törődött a származásukkal, akár a jobbágyok gyerekeit is taníttatta saját költségén, ha azok tehetségesek voltak. (pl. Bakócz Tamás, aki később esztergomi érsek lett.)
Kitűnő hadvezér volt. Megerősítette a hadsereget is, amelynek alapját jól képzett zsoldosok adták. Legendás parancsnokaik (pl. Magyar Balázs, Kinizsi Pál) nagy győzelmeket arattak (Jajca, Szabács, Kenyérmező) a török felett. (Ezt a sereget nevezték “fekete seregnek” Mátyás halála után.)
Eredetileg Mátyás legfőbb külpolitikai célja – apjához hasonlóan – a török Európából való kiűzése volt. Rájött azonban arra, hogy a nyugati nagyhatalmaktól semmiféle segítségre nem számíthat. Sőt, azok az ország épségét is veszélyeztették. III. Habsburg Frigyes császár is csak nyolcvanezer aranyforint fejében szolgáltatta vissza Mátyásnak a korábban ellopott Szent Koronát. Ráadásul a bécsújhelyi megállapodásban (1463) meg kellett ígérnie, hogy amennyiben nem születik törvényes fiú utódja, a királyi cím visszaszáll a Habsburgokra. (Mátyás hivatalos koronázására tehát csak 1464-ben került sor.)
Megerősítette a déli országhatárt és a törökkel békét kötött. (Szívesen hangoztatta, a török-magyar rokonságot, a közös türk eredetet. Ráadásul rokoni kapcsolatban is állt a török szultánnal.)
Mátyás kapcsolatban állt a reneszánsz világ legnagyobb alakjaival. Visegrádi palotáját is, ebben a stílusban építette, és létrehozta corvinákból álló, híres könyvtárát, amelynél jelentősebb abban a korban talán csak a vatikáni volt. Miközben tehetséges magyar fiatalokat taníttatott itáliai egyetemeken – mint a költő Janus Pannonius – híres külföldi tudósok és művészeket is hívott udvarába (pl. Bonfini, vagy Galeotto Marzio).
Mátyás úgy döntött, hogy a cseh királyi cím után megszerzi a német-római trónt is. 1485-ben bevonult Bécsbe, de a hatalmát már nem tudta megszilárdítani, mert 1490-ben meghalt. (Valószínűleg megmérgezték.)
Mátyás király nagyságát majd csak az utókor értette meg. Szinte népmesei hőssé vált az igazságos és bölcs uralkodó. Házasságait nem kísérte gyermekáldás – Podjebrád Katalin és Aragóniai Beatrix – de Edelpeck Borbálától született fiát, Corvin Jánost elismerte, és utódjául jelölte.
6. Mátyás halálától a Mohácsi csatáig
Mátyás halála után a főurak nem tartották be a nagy királynak tett ígéretüket, és a gyengekezű II. Jagello Ulászlót választották királlyá (1490-1516). (Corvin János nem tudta érvényesíteni érdekeit, sőt halála után kiskorú gyermekeit, Kristófot és Erzsébetet ellenlábasai megmérgezték.)
A jóindulatú, de az összeütközéseket kerülő új uralkodót a kortársai “Dobzse” Lászlónak nevezték. (Mindenbe beleegyezett, mindenre azt mondta, hogy: „jól van”.)
Mátyás erős országából néhány év alatt a marakodó főurak világa lett. A kincstár kiürült, a jobbágyokat sanyargatták. A híres fekete sereget pedig, mely zsold hiányában fosztogatásra kényszerült, Mátyás egykori vezére, Kinizsi Pál verte szét.
Közben Bakócz Tamás esztergomi érsek Rómába utazott, mint esélyes pápajelölt, de helyette egy bankár család tagját választották meg (Medici). Bakócz azt az utasítást kapta az új egyházfőtől, hogy szervezzen keresztes hadjáratot a törökök ellen. Ennek a seregnek az élére Székely Dózsa Györgyöt emelte. Az 1514-ben meginduló hadat azonban Bakócz – a főurak nyomására – visszarendelte. A parasztsereg ekkor a főurakra támadt. Ezzel kezdetét vette a Dózsa-féle parasztháború, mely megrendítette az országot. A főurak egy csoportja – Szapolyai János és Báthori István – Temesvárnál legyőzte a paraszthadat. Ezután szörnyű megtorlás következett, Dózsát Temesvár főterén szörnyű kínok között kivégezték. Parasztjai közül több ezret karóba húztak, és elrendelték a röghöz kötésüket. (Megvonták a szabad költözködési jogukat.)
II. Ulászlót fia, II. Lajos követte a trónon (1516-1526). Az ő uralkodásának idején is a belső széthúzódás jellemezte az országot. A főurak sem egymásra, sem a királyra nem hallgattak. I. Szulejmán, az új török szultán 1521-ben már elfoglalta Nándorfehérvárt is. Egyelőre beérte az adószedéssel, az ország belsejét még nem fenyegette. A főurak közül a mátészalkai születésű főkancellár és esztergomi érsek Szalkai László próbált meg egységet teremteni. Maga komoly pénzösszeggel és katonákkal készült az újabb török támadásra. Ez 1526-ban következett be.
A mohácsi csatamezőn a magyar sereg tragikus vereséget szenvedett. II. Lajos menekülés közben meghalt. A hadsereg főparancsnoka, Tomori Pál kalocsai érsek, valamint Szalkai László és a szintén mátészalkai születésű Csaholyi Ferenc csanádi püspök is odavesztek a csatában. A mintegy húszezer holttestet egy nagyszerű asszony, Kanizsai Dorottya saját jobbágyaival temettetett el nagy közös sírokba. A szultán rövid időre Budára vonult, ahonnan szinte minden kincset elszállíttatott Isztambulba, a török birodalom központjába. (Ez volt az egykori Konstantinápoly, vagyis Bizánc, a kelet-római birodalom valamikori székhelye, amelyet a török 1453-ban foglalt el.) Az is az igazsághoz tartozik, hogy az ifjú király özvegye, Mária is megrakott hajókkal indult Bécsbe, így hazánk vagyonának jelentős része idegenek kezére jutott.
A török még mindig nem nyomult tovább, de a főurak ezután sem tudtak egyességre jutni, pedig még mindig nem volt reménytelen az ország helyzete.