A globalizálódó világ – rövid történet
A kommunizmus béklyójában – rövid történet
Forradalom és rendszerváltozás – rövid történet
A globalizálódó világ – rövid történet
A második világháború végén, 1945-ben megalakult ENSZ (Egyesült Nemzetek Szervezete) a világ 51 országának részvételével igyekezett, illetve igyekszik ma is a békét fenntartani, és a szabadságjogokat biztosítani.
A háború két igazi győztese az USA és a kommunista Szovjetunió volt.
Egészen 1990-ig ennek a két világbirodalomnak a küzdelme határozta meg a világtörténelmet.
A háború lezárásához tartozott az 1947-es párizsi béke, ami ismét diktátumokra épült. Alapvetően az első világháborút lezáró döntéseknek megfelelően állították vissza a határokat. Elkezdődött a „hidegháborúnak” nevezett időszak. Az USA és a Szovjetunió befolyása alatt álló két tábor között a feszültség egyre nagyobb lett. Ezért 1949-ben a nyugati országok jelentős részének részvételével megalakult a NATO, vagyis az észak-atlanti katonai szövetség, majd pedig 1955-ben a Varsói Szerződés, a kommunista országok katonai szövetsége.
A második világháború végén elindult a gyarmatbirodalmak felbomlása.
Látszólag biztosították ezen országok függetlenségét, de továbbra is politikai és gazdasági függésben tartották őket.
India1947-ben nyerte el a függetlenségét, 1948-ban bejelentették Izrael megalakulását.
Afrika északi részét összetartja ma is a közös mohamedán (muzulmán, iszlám) hit, és a földközi-tengeri évezredes kultúra. A Fekete-Afrikának nevezett középső és déli részeken a látszatfüggetlenség megadása után a pusztulás, a szegénység mérhetetlenül nagy lett.
A szovjetek és befolyásuk alatt álló kelet- és közép-európai országok 1949-ben létrehozták a KGST-t, és bevezették a 3, majd 5 éves terveket. Ennek alapja a közös (állami és szövetkezeti) tulajdon volt. Erőszakkal fosztották meg az embereket a magántulajdontól, milliók mentek tönkre testileg, lelkileg, és váltak üldözötté. A hazugságok sorozatán alapuló rendszert a nyugati országok tartották életben azzal, hogy folyamatosan nagy összegű kölcsönöket biztosítottak a túléléshez.
A szovjet mintára szerveződő államokban eközben folyt a sikerpropaganda. Mindent a politika hatott át. A nyilvánvaló kudarcokról is győzelmi ódákat zengtek.
Közben a nyugati kapitalista országok az 1960-as évekre már megteremtették az úgynevezett jóléti államot. Emelkedtek a bérek, folyamatosan nőtt az életszínvonal.
A tudomány és technika területén forradalmi változások mentek végbe.
A nyugat-európai országok egyesülése (integráció) felé tett első lépés a Nyugat-európai Unió létrehozása volt. Öt állam, Belgium, Franciaország, Nagy-Britannia, Hollandia és Luxemburg 1948 márciusában, Brüsszelben együttműködési megállapodást írt alá.
A Szovjetunió a nyugat által gerjesztett háborús versenyt nem bírta tovább.
A kommunista párt élére Mihail Gorbacsov került. Nagy történelmi tette volt, hogy befejezte az afgán-háborút és 45 év után visszaadta az önrendelkezési jogot a kelet-európai országoknak. 1991. december 25-én az egykori szovjet tagállamok is visszakapták önállóságukat.
A kommunizmus béklyójában – rövid történet
Amikor megkezdődött Budapest ostroma, az ország keleti fele már szovjet megszállás alá került. Ilyen körülmények között ült össze Debrecenben 1944. december 21-én az Ideiglenes Nemzetgyűlés. Megválasztották az Ideiglenes Nemzeti Kormányt, amelynek elnöke Dálnoki Miklós Béla lett. Itt már azok a pártok jelentek meg és hoztak döntéseket, amelyek a következő időszak politikai életének szereplői lettek. A Magyar Kommunista Párt (MKP), a Független Kisgazdapárt (FKGP), a Nemzeti Parasztpárt (NPP), a Szociáldemokrata Párt (SZDP) és a Polgári Demokrata Párt (PDP).
Az Ideiglenes Nemzeti Kormány egyik első intézkedése volt a népbíróságok felállítása. Ezeknek lett a feladata a háborús bűnösök felkutatása és felelősségre vonása.
A kormány legjelentősebb döntése a földreform, vagyis a földosztás végrehajtása volt.
Az 1945-ös választást a kisgazdák nyerték meg, pedig a kommunisták az országban lévő szovjet hadsereg támogatását is élvezték. Vezetőjük a szovjet emigrációból hazatért „moszkovita”, Rákosi (Rosenfeld) Mátyás volt. Amikor 1946. február 1-jén kikiáltották a Magyar Köztársaságot, Tildy Zoltán lett a köztársasági elnök, Nagy Ferenc pedig a miniszterelnök.
Hazánkat – elsősorban Budapestet – a bombatámadások, a német és a szovjet hadműveletek szinte teljesen lerombolták. Ebben a tragikus helyzetben az egyszerű emberek falvakban és városokban egymással összefogva hozzákezdtek a romok eltakarításához.
1947 februárjában a második világháború győztesei Párizsban elfogadták a békeszerződést, mely szerint semmi sem maradhatott meg az 1938 és 1941 között visszacsatolt területekből.
1947 augusztusában került sor az újabb választásokra, ahol a kommunisták csalással tettek szert előnyre („kékcédulás” választás”).
Az MKP gátlástalanul, a legelképesztőbb módszerekkel igyekezett megszerezni a teljes gazdasági és politikai hatalmat. Államosították az iskolákat is. Megkezdődött az egyházak háttérbeszorítása, vezetőik üldözése.
1948 júniusában az MKP és az SZDP egyesült, megalakult a Magyar Dolgozók Pártja (MDP). Létrejött hazánkban az egypártrendszer. Az országgyűlés és a kormány működése csak formális volt, mindenről a pártközpontban döntöttek. Az országot az úgynevezett Rákosi-klikk vezette, s az emberek szörnyű, félelmetes rendszerben élték életüket.
A gazdaságban szintén a szovjet mintát másolták. A nehézipar fejlesztését erőltették. A mezőgazdaságban hozzákezdtek a termelőszövetkezetek szervezéséhez. A közösbe belépni nem akaró, jól és hozzáértőn gazdálkodó parasztokat kulákoknak bélyegezték, perbe fogták, és kényszermunkatáborokba szállították.
Az államigazgatás is szovjet mintára épült ki. Alapját az önkormányzatokat felváltó tanácsok képezték, élükön a tanácselnökökkel.
1953-banmeghalt Sztálin, Rákosit leváltották, és Nagy Imrét nevezték ki miniszterelnöknek. Ő puhított a diktatúrán, enyhítette a nyílt terrort. A társadalom döntő többsége mellette állt, de Rákosiék elérték, hogy 1955 végén kizárják a pártból. A Rákosi-Gerő páros egy időre visszavette az ország vezetését.
Forradalom és rendszerváltozás – rövid történet
Sztálin halála után Magyarországon az értelmiségieket tömörítő Petőfi Kör kezdett rendszerellenes szervezkedésbe. Az ellenálló magyar egyetemisták és főiskolások október 23-ára tüntetést szerveztek. A Bem-szobornál hirdették meg 16 pontba foglalt programjukat, amelyben az ország függetlenségét, a szovjetek katonák kivonását és demokráciát követeltek. Este a Kossuth téren több mint 200 ezer ember hallgatta Nagy Imre beszédét.
A békésen kezdődő tüntetés estére fegyveres felkeléssé, forradalommá változott.
Még október 23-án éjszaka szovjet tankok nyomultak be Budapest utcáira, de a felkelők ellenálltak. A forradalom immár szabadságharccá alakult.
Nagy Imre lett a miniszterelnök, akinek sikerült ezekben a napokban kommunistából magyar hazafivá válnia. Feloszlatták az MDP-t is, helyette Kádár János vezetésével megalakult az MSZMP (Magyar Szocialista Munkáspárt).
Úgy tűnt november 1-jén, hogy a szabadságharc győzelme békét és nyugalmat hoz az országnak. November 4-én azonban a szovjet Vörös Hadsereg megtámadta hazánkat, és kíméletlenül eltiporta a magyar szabadságot.
A szabadság sírásói között ott voltak az árulók is. Kádár János november 1-jén még dicsőséges felkelésnek nevezte a forradalmi eseményeket, majd Moszkvába utazott, és szovjet tankok kíséretében érkezett vissza Budapestre. A megtorlás időszaka 1957 márciusától kezdődött. 22 ezer embert ítéltek el, 13 ezret pedig az újonnan felállított internálótáborokba hurcoltak. Közel 500 forradalmárt végeztek ki. Nagy Imrét is letartóztatták, és halálra ítélték.
Kádár János szétverte a nemzet hagyományait legtisztábban őrző paraszti társadalmat! Az erőszakos iparosítással a falvak életképessége is rohamosan csökkent. Az 1960-as évek elejére Kádár megszilárdította rendszerét. Ügyes politikával elérte, hogy egyre biztonságosabb viszonyok jöjjenek létre. Megfelelt ugyan a szovjet elvárásoknak, de a magyaroknak sokkal több minden volt megengedve, mint a szocialista tábor többi lakójának.
1968-ban a nyugati típusú piacgazdálkodás bizonyos elemei is megjelenhettek a gazdaságban. A nyugattal való kereskedelem előnyei mellett azonban – az árnyoldalakat is megtapasztalva – már csak folyamatos kölcsönökkel lehetett fenntartani a rendszert.
A szovjet világbirodalom megroppanása, és a már kezelhetetlen eladósodottság Kádár János rendszerét is kikezdte. Amikor1988-ban leváltották, már létrejöttek az első ellenzéki mozgalmak, pártok. 1989. október 23-án, kikiáltották a köztársaságot.
Az első szabad választásokra 1990 tavaszán került sor. A legtöbb szavazatot az MDF kapta. A párt elnöke, Antall József alakíthatott kormányt. Az MDF bukása után az MSZP az SZDSZ-szel együtt kiszolgáltatta az országot a nemzetközi tőkének. Ilyen körülmények között a rendszerváltás felemásra sikeredett.
A Kádár-korszakban szinte tudomást sem vettek Trianon következményeiről, arról a tényről, hogy milliók kerültek az országhatáron túlra. Százezerszám éltek magyarok a Felvidéken, Kárpátalján, a Partiumban és Erdélyben, valamint a Délvidéken.
Hazánk 2004-ben lett az Európai Unió tagja, ami reményt adott arra, hogy a belső határok felszabadítását követően, a nemzetrészek újra kapcsolatba kerüljenek.