AZ ÓKORI GÖRÖGÖK

TARTALOM

1. A görögökről röviden
2. A krétai kultúra
3. Az első görögök érkezése – a mükénéi kor
4. Spárta a dór városállam
5. Athén
6. Az olimpiai játékok
7. Háborúk a perzsák ellen
8. A demokrácia kora Athénban
9. Nagy Sándor és a hellénizmus

1. A görögökről röviden

A nagy folyók melletti államokkal egy időben Krétán is kialakult egy fejlett kultúra. Ez a bikafejjel szimbolizált, és Minószi kornak nevezett időszak jelentette az alapot a Kr.e. 2000 körül érkező első görögöknek a saját államaik megszervezéséhez.

Az akháj, az aiol és a ión törzsek városállamokat, vagyis poliszokat hoztak létre, és benépesítették a Balkán félsziget déli részét, az Égei-tenger szigetvilágát, Kis-Ázsia nyugati partvidékét, sőt, Szicília szigetét is.. Az első korszakot, legerősebb poliszukról Mükénéi kornak nevezzük. Ekkoriban folyt a legendás trójai háború, amelyről Homérosz két híres műve is szól. (Iliász és Odüsszeia)

A dór törzs érkezése nagy változást hozott. A harcias nép, melynek legerősebb állama Spárta volt, fokozatosan kezdte elfoglalni a görög földet, vagyis Hellászt. A régi városállamok azonban Athén vezetésével szembeszálltak velük. Ez a nagy műveltséggel és kultúrával rendelkező két város, ezután szinte állandóan hadban állt.

A görögök azonban a háborúkat is felfüggesztették, ha elérkezett az olimpiai játékok ideje, amelyeket Zeusz, a főisten tiszteletére rendeztek. A bajnok nagy tiszteletnek örvendő híresség lett Hellászban.

Ha idegen hatalom támadt rájuk, akkor össze is tudtak fogni egymással. A három perzsa támadást is így védték ki.

Az első alkalommal a tomboló vihar tette tönkre I. Dareiosz perzsa király hajóit.

Másodszor a Miltiadész vezetésével arattak világraszóló győzelmet Marathónnál.

A harmadik perzsa támadásnál szárazföldön és tengeren is nagy csaták voltak. A szárazföldi ütközetre a thermopülai szorosnál került sor, ahol a spártaiak 300 hős katonája mind odaveszett. A tengeri ütközet alkalmával azonban az athéni Themisztoklész csellel legyőzte a szalamiszi öbölben a perzsákat.

A perzsák végleges legyőzése után Athénban nagy változás következett be. A köznép, vagyis a démosz átvette a politikai hatalmat, s ezzel elkezdődött a demokrácia korszaka. Periklész irányítása alatt a városban a művészet és a tudomány jelentős támogatást élvezett.

Az állandó belső háborúskodások miatt Athén és Spárta is legyengült, amit II. Philipposz makedón uralkodó kihasznált, és elkezdte a meghódításukat. Ezt már fia, a kiváló hadvezér Alexandrosz, vagyis Nagy Sándor folytatta, aki meghódította Egyiptomot, a Perzsa Birodalmat és India egy részét is. A hatalmassá vált Makedón Birodalomban a görög nyelvet és műveltséget, mint közvetítő kultúrát próbálta meg elterjeszteni. Ezt a folyamatot nevezzük hellénizmusnak.

A görög kultúra meghatározó lett Európában is, ezért tanuljuk meg részletesebben a történetüket.

2. A krétai kultúra

Már sok-sok korai államszervezetről tudunk. Tovább folytatva a sort, most is egy nagy kultúra és civilizáció bölcsőjével ismerkedhetünk meg.

A Földközi-tenger keleti felében elhelyezkedő szigeten, Krétán már Kr.e. 3000 körül fejlett kultúra alakult ki. Ezt a korai korszakot a tudósok minószi kornak nevezik. Minósz valószínűleg Kréta első királya volt. A híres knósszoszi palota romjait (benne a zegzugos labirintust is, amiről a Minótaurosz legendája című monda szól) megtalálták a régészek. Krétai történelemről és kultúráról főleg mondák alapján vannak ismereteink. (pl.: Európé elrablása, Daidalosz és Ikarosz története)

3. Az első görögök érkezése – a mükénéi kor

Kr.e. 2000 körül érkeztek meg a görögök Krétára, a környező félszigetekre és szigetekre. Az első törzsek az akhájok, aiolok és a iónok voltak.

Kréta szigete mellett elfoglalták a Balkán félsziget déli részét, Kis-Ázsia nyugati partvidékét, és az Égei-tenger szigetvilágát. Ezeket együttesen hívjuk görög földnek, vagyis Hellásznak, a lakókat pedig hellének.

Görögök városállamokban, vagyis poliszokban telepedtek le. (A városállamokról már sumérek kapcsán megtanultuk, hogy minden városnak saját uralkodója, hadserege és törvényei vannak. A közös nyelv és vallás köti őket össze.) A krétaiaktól és az itt talált más népektől átvették kultúráikat, szokásaikat és vallásukat, sőt azokat tovább is fejlesztették.

Vallásuk sokistenhitű volt. Isteneiket örökké fiataloknak, halhatatlannak képzelték, és úgy gondolták, hogy alakjukat folyamatosan változtatva beleavatkoznak az emberek életébe. Gyakran házasságra is lépnek velük. (Közös gyermekeik lesznek a félistenek.). Dicsérnek és büntetnek. Úgy gondolták a görögök, hogy isteneik az Olümposz hegyén éltek.

Több száz istent ismertek, de közülük 12 főistent tartottak számon:

Zeusz, a mennydörgés és a villámok istene. Ő volt a főisten.

Poszeidon, a tengerek, folyók, földrengések istensége.

Héra, Zeusz felesége, a házasság és a hűség istennője.

Hádész, az alvilág istene

Artemisz, a vadászat istennője,

Pallasz Athéné, a bölcsesség istennője, a belső szépség, műveltség megtestesítője.

Héphaisztosz, a tűz istene, az istenek kovácsmestere.

Árész, a háború és a vérontás istene.

Aphrodité, a szerelem és a szépség istennője.

Hermész, az istenek hírnöke.

Hesztia, az otthon, a család és a szív istennője,

Apollón, a jövendölés, a fény, a zene, a gyógyítás istene.

Közéjük néha mások is bekerültek, mint például Déméter (a föld termékenységének istennője), vagy Dionüszosz (a bor, a szőlő, a színjátszás és a mámor istene).

A görögök történetének első korszakában a legerősebb városállam Mükéné volt. (Ezt a korszakot mükénéi kornak is nevezik) Ebben az időszakban játszódik a híres trójai háború is. A görög városok szövetsége a kis-ázsiai Trója behódolását akarta elérni. Ezt a történetet Homérosz írta meg Iliász és az Odüsszeia című műveiben. (Az Iliász a trójai háborút, az Odüsszeia pedig Odüsszeusz görög király kalandos utazását meséli el)

A görög városok ebben az időszakban földműveléssel és kereskedelemmel foglalkoztak. Szőlő és olajbogyó termett nagy mennyiségben. Ezeket hatalmas cserépedényekben (amforák) szállították hajóikkal a Földközi tengeren.

4. Spárta a dór városállam

A görögök életében akkor következett be nagy változás, amikor Kr.e. 1000 környékén új törzs jelent meg Hellászban. Ők voltak a dórok. Ez egy nagyon harcias görög törzs volt. Nem foglalkoztak semmi mással, csak a katonáskodással. Elfoglalták Krétát, és a Balkán-félsziget déli részét is. A régi városállamokat leigázták, a lakókat szolgákká tették (helóták), és nagy részüket a város peremére szorították (körüllakók). A dór városok élén király állt, a vének tanácsát meghallgatva kormányzott.

A dórok leghíresebb városállama Spárta volt.

Újszülött gyerekeiket a vének tanácsa elé vitték, ahol döntöttek a sorsukról. (Akiket nem tartottak életképesnek azokat ledobták a Taigetosz hegyéről.)

A lányok édesanyjuk mellett maradtak, készültek a feleség és anya szerepre. Igazából egyetlen feladatuk volt: jó harcosokat szülni.

A fiúk már 6 éves koruktól fogva katonai táborokban éltek. Bár megtanultak írni és olvasni, a fő feladatuk a fegyverforgatás volt. El kellett tűrniük az éhezést, a fájdalmat. Húsz éves korukban nősülhettek, 30 évesen költözhettek a családjukhoz. 50 éves korukig kellett katonai szolgálatot teljesíteniük. Ezután a vének tanácsának tagjai lehettek.

Tiltották a kereskedelmet, de pénzt azért használtak. A többi görög városállamtól eltérően, ők végig megtartották vaspénzüket, ami talán jelképe is lehet keménységüknek.

A spártaiak egymás közt mindenben egyenlők voltak. Közösen étkeztek, röviden és keveset beszéltek. (lakonikus beszéd)

Megélhetésükről a helóták gondoskodtak.

5. Athén

Ez a városállam szinte mindenben különbözött Spártától. Vezetőik az előkelők (arisztokraták) voltak. A köznép (démosz) tagjai földet műveltek, kézműves mesterségeket űztek, és kereskedtek. Büszkék voltak arra, hogy szorgalmuk jóvoltából, a két kezük munkájával gyarapodtak.

Gyerekeiket iskolába járatták, ahol a test és a szellem nevelése egyformán fontos volt. Tartottak rabszolgákat, de velük is emberségesen bántak. Munkát vállalhattak, jövedelmet szerezhettek, s akár meg is válthatták szabadságukat.

A kultúra, a művészet az athéni mindennapok része volt.

A város közepén, a fellegvárnak, Akropolisznak nevezett sziklás emelkedőre építették fel isteneik templomait. (Zeuszé volt a Parthenon.)

Hazájukat nagyon szerették és bár nem voltak olyan jó katonák, mint a spártaiak, de a lelkesedés hatalmas erőt adott nekik.

Mivel a régi városállamok mindenáron meg akarták akadályozni a dórok előrenyomulását, állandó háborúskodás alakult ki.

Athén és Spárta között az ellentét szinte kibékíthetetlen volt. Mégis akadtak olyan időszakok, amikor letették a fegyvert, sőt össze is fogtak egymással.

6. Az olimpiai játékok

A görögök élete nem csak háborúskodásból állt. Nagyon érdekes, színes, tartalmas életet éltek. Isteneik dicsőségére hatalmas ünnepségeket tartottak, amelyeknek költségeit a tehetősebbek állták. Igyekeztek meggyőződni döntéseik helyességéről, ilyenkor az istenekhez fordultak. Ez úgy történt, hogy elismert jóshelyekre zarándokoltak, ahol a beavatott (istenekkel kapcsolatban állók) papnők különböző jelekből olvasva válaszoltak a kérdéseikre. A leghíresebb jóshely Delphoiban (delfoj) volt.

A legnagyobb várakozás mindig az olimpiai játékokat előzte meg.

Az elsőt Kr.e. 776-ban rendezték meg Olümpia városában Zeusz tiszteletére. (Ez az időpont az időszámításuk kezdete.) Az olimpiai játékok idején általános fegyverszünetet hirdettek a görögök között.

A versenyeken csak férfiak vehettek részt, akik meztelen testtel küzdöttek. (Az emberi test szépségét, harmóniáját nagyra tartották.)

Eleinte csak futó számok szerepeltek a programban, később voltak ökölvívó, kocsihajtó, ötpróba (futás, gerelyvetés, diszkoszvetés, távolugrás, birkózás), sőt, költői versenyek is.

Csak a győzelem számított. A bajnok a szent olajfáról, aranykéssel levágott ágból font koszorút kapott, s róla életnagyságú szobor is készült. Városa olyan büszke volt rá, hogy élete végéig eltartotta, gondoskodott róla.

7. Háborúk a perzsák ellen

Az olimpiai utána a görögök folytatták a háborúikat, de ha közös ellenség támadt rájuk, akkor összefogtak egymással.

Ez történt akkor is, amikor a szomszédos hatalmas perzsa birodalom szemet vetett a görög városokra és megpróbálta azokat elfoglalni.

Az első támadást I. Dareiosz vezette. Kr.e. 492-ben hajókkal indult a Balkán- félsziget felé, de a vihar azokat tönkre tette.

Két évvel később, Kr.e. 490-ben I. Dareiosz ismét támadott. A döntő ütközetre Marathónnál került sor. Miltiadész, az athéni hadvezér bravúros győzelmet aratott a zárt csatarendbe (falanx) szerveződött mintegy 10.000 gyalogos katonájával (hoplita). Nem várta be a vallási okok miatt csak később érkező Spártaiakat. Inkább kockáztatott, de kihasználva a perzsa lovasság távollétét, azonnal támadott. (A marathóni hírvivő katona emlékére rendezik meg az olimpiákon a marathóni futás versenyszámot. A legenda szerint, teljes menetfelszerelésben futott több mint 40 kilométert, hogy Athénba vigye a győzelem hírét. Megérkezése után, csak annyit tudott mondani, hogy „Győztünk!” , majd összeesett és meghalt.)

Kr.e. 480-ban a perzsák megindították a harmadik támadásukat is. Ekkor már Dareiosz fia Xerxész volt a perzsa király. Ő szárazföldön és tengeren is támadott. A szárazföldi ütközetre a thermopülai szorosnál került sor. Ezt – a legenda szerint – 300 spártai katona védte 10.000 perzsával szemben. A perzsák így is csak árulás miatt tudtak győzni. Valamennyi spártai katona meghalt köztük Leonidász király is. Sírfeliratuk ma is olvasható (Itt nyugszunk. Vándor! Vidd hírül a spártaiaknak, megcselekedtük, amit megkövetelt a haza.)

A tengeri ütközetre a szalamiszi öbölben került sor. Az athéniak hadvezére Themisztoklész cselhez folyamodva legyőzte a hatalmas perzsa hajókat, és Kr.e. 479-ben a szárazföldi csatát is megnyerte. A görögök végleg megszabadultak a perzsa veszélytől.

8. A demokrácia kora Athénban

A perzsa háborúk előtt Athénban a társadalom irányítói – ahogy arról már szó volt – az előkelők, vagyis az arisztokraták voltak. Minden fontos kérdésben ők hozták meg a végső döntést. Egy időben egyeduralkodók (türannoszok) is vezették a várost. (Peiszisztratosz idején nagy fejlődésnek indult Athén.) A perzsák legyőzése után, Kr.e. az V. század közepén azonban változott a helyzet. A köznép, a démosz tagjai, hivatkozva a háborúkban tanúsított áldozatos küzdelmeikre, jogot formáltak arra, hogy beleszóljanak a polisz ügyeibe, vagyis a politikába. Az arisztokraták kénytelenek voltak engedni. Amikor ezt az akaratot érvényesítette a démosz, akkor Athénban elkezdődött a köznép uralma, vagyis a demokrácia.

A demokrácia legfőbb szerve a népgyűlés lett, melynek tagja lehetett minden felnőtt szabad férfi, akinek a szülei is szabad athéni polgárok voltak.

Általában havonta üléseztek, és döntöttek a várost érintő legfontosabb kérdésekben. A köztes időkben 9 hivatalnok (arkhón) és 10 hadvezér (sztratégosz) intézte a legfontosabb ügyeket. (Őket évente választotta meg a népgyűlés. Voltak olyan hivatalok is, amelyeket sorshúzással töltöttek be.) Ha valakit azzal gyanúsítottak, hogy újra egyeduralomra tör, akkor száműzték a városból.

A kortársak közül sokan nevezték ezt az időszakot a „csőcselék uralmának”. (Arisztophanész, a híres vígjátékíró egyenesen” democsokráciát” emlegetett. Legalábbis így fordította megállapítását magyarra Arany János.)

Athénban a demokrácia akkor működött a legjobban, amikor 15 éven át Periklészt választották első sztratégosszá. (Mivel egy ügyes politikushoz kötődik ez a sikeresnek mondható korszak, látható, hogy a demokrácia sem „csodaszer”, megfelelő vezetők nélkül.) Ő valamint rendkívül okos és szép párja, Aszpászia nagy pártolói voltak a művészeteknek és a tudományoknak.

A görög föld egyébként is bővelkedett kiváló elmékben, akik közül sokan meghatározóivá váltak az európai kultúrának:

Bölcselők (filozófusok): Szókratész, Platón, Arisztotelész

Drámaírók: Szophoklész, Euripidész, Aiszkhülosz, Arisztophanész

Szobrászok: Pheidiász, Müron, Praxitelész, Polükleitosz

Történetírók: Hérodotosz (a történetírás atyja), Xenophón, Thuküdidész

Matematikusok: Pitagorasz, Euklidész, Thalész

Fizikus: Arkhimédész

Orvos: Hippokratész

9. Nagy Sándor és a hellénizmus

Athén és Spárta között a háborúskodás ebben az időben is tovább folytatódott. Még a perzsa háborúk idején létrejött Déloszi Szövetség (Athén vezetésével), és a Peloponnészoszi Szövetség (Spárta irányításával) feszült egymásnak. Kb. 100 évig húzódó küzdelem során egyikőjük sem tudott kivívni tartós győzelmet, de mindkét szövetség alaposan legyengült.

Ezt használta ki II. Philipposz Makedón uralkodó, aki saját uralma alatt szerette volna egyesíteni valamennyi görög területet. (pánhellén gondolat) A makedónok a Balkán-félsziget északi részén élő görögök voltak. (Ennek a törekvésnek voltak támogatói, (pl.: Iszokratész) és voltak ellenzői is. (pl.: Démoszthenész)

II. Philipposz nem tudta megvalósítani elképzeléseit, mert merénylet áldozata lett. Fia Alexandrosz (Nagy Sándor) azonban véghez vitte apja tervét, de nem politikai, diplomáciai, (tárgyalásos) hanem katonai módszerekkel. Alexandrosz hatalmas műveltségű, kiváló hadvezér volt. (Arisztotelész volt a tanítója.)

Erős és jól szervezett seregével elfoglalta a görög földet, majd legyőzte III. Dareiosz perzsa uralkodót is. A perzsa birodalom meghódítása után elfoglalta Egyiptomot, és India egy része is övé lett. Ebben a hatalmas Makedón Birodalomban találkozott egymással sok nagy kultúra, (A kultúra része a tudomány, a művészet és a vallás is.). Nagy Sándor azt szerette volna, ha közöttük az összekötő kapocs, a „közös nevező” a görög lett volna. Ezt a folyamatot nevezzük hellénizmusnak.

Kr.e. 330 körül Nagy Sándor fiatalon meghalt, birodalma pedig részekre hullott szét. A görög föld rövidesen a Római Birodalom fennhatósága alá került, ami ezután meghatározta a Földközi tengert „körülölelő” népek életét.