AZ ÓKOR ELSŐ JELENTŐS ÁLLAMAI

TARTALOM

Az ókori kelet világa – rövid áttekintés
Az első államszervezetek
Egyiptom kialakulása és az Óbirodalom kora
A Közép-, és az Újbirodalom kora Egyiptomban
A sumérek
Mezopotámia további államai
India, a hagyományok földje
A hatalmas Kína
Fönícia és a zsidók

1. Az ókori kelet világa – rövid áttekintés

Az ősemberhordák egy része még nagyon sokáig vándorló (nomád) életet élt, míg mások letelepedtek. Akik a nagy termékeny folyóvölgyekbe érkeztek, azok hozzáláttak a földműveléshez, állattartáshoz. Csatornákat és gátakat építettek, öntöztek, de közben a védelmükről is gondoskodtak. Ennek a szervezőmunkának az eredményeképpen jött létre az állam, amelynek élén az uralkodó, és a vezető réteg állt.

A Nílus folyó mentén jött létre Egyiptom, a fáraók földje, ahol piramisok találhatók.

A Tigris és az Eufrátesz folyók között először a titokzatos sumérek hoztak létre birodalmat, majd őket követték az akkádok, aztán az óbabiloni, a hettita, az asszír, az újbabiloni, a perzsa, a makedón és a pártus birodalmak.

Az Indus és a Gangesz vidékén előbb a dravidák, majd az árják alapítottak államot. Ez volt India, ahol az emberek kasztokban éltek, és hittek a lélek újjászületésében. A buddhizmus is itt született.

A Hoang-ho és a Jangce folyók környékén Kína alakult ki. Ez a különleges nép önmagát a csillagos éghez hasonlította, államát pedig Mennyei Birodalomnak nevezte.

A Földközi tenger keleti partvidékén éltek a föníciaiak, a „tenger fuvarosai”, akik kereskedelemmel foglalkoztak, és a zsidók, akiknek monoteista (egyistenhitű) vallása később az európai kultúra szerves része lett.

2. Az első államszervezetek

A vándorló ősember hordák a vadak után kutatva folyóvölgyekhez érkeztek. Ezek némelyike olyan ideális földrajzi helyen volt, ahol lehetőség nyílt a végleges letelepedésre. Amikor a hordák, törzsek lélekszáma már egyre nagyobb lett, az addigi tevékenységeikkel nem voltak képesek fenntartani önmagukat. A gyűjtögetést rövidesen felváltotta a földművelés, a vadászatot pedig az állattartás. A folyóvölgyek apadása, áradása termékennyé tette a talajt. Gondoskodni kellett a gátak és az öntözéshez szükséges csatornák építéséről. Szervezni kellett a munkát az építkezéseken, a földeken. Ezekhez a tevékenységekhez már irányítókra volt szükség. Lassan ki is váltak a vezetők. Személyüket nagy tisztelet övezte, így belőlük lettek a későbbi uralkodók. Feladatuk volt a terület megvédése is. Ehhez pedig hadsereget kellett szervezni. Ezt az irányító, szervező és védelmi rendszert nevezzük államszervezetnek.

A világon először, közel azonos időben négy helyen alakult ki államszervezet:

– Nílus folyó mentén

– Tigris és Eufrátesz folyók közötti területen (Mezopotámia)

– Indus és Gangesz folyók völgyében

– Hoang-ho és Jangce (sárga és kék folyók mentén)

Ezek mellett korai államszerveződés figyelhető meg a Földközi tenger néhány szigetén, és a keleti partvidék bizonyos helyein.

Jegyezzük meg, hogy azok a népcsoportok, amelyek vándorló (nomád) életet folytattak, az általános vélekedéssel szemben sem tekinthetők elmaradottaknak, barbároknak. (Ezt csak a letelepedettek terjesztették róluk.) Sőt, bizonyos szempontból még nagyobb kihívás volt ugyanazokat a feladatokat mozgás közben megszervezni, ellátni, mint a letelepedett államok esetében. Ezek között a népek között találjuk a magyarok elődeit is, akiket a történetírás szkítáknak, szarmatáknak, szittyáknak, később türköknek, hunoknak, avaroknak nevezett. (Hogy miért ez a sokféle elnevezés, arról a magyarok őstörténete kapcsán ejtünk majd szót.)

3. Egyiptom kialakulása és az Óbirodalom kora

A Nílus folyó mentén már 8 ezer évvel ezelőtt éltek letelepedett embercsoportok. Az irányító-, szervezőmunka eredményeképpen gátak, csatornák épültek, és az emberek földet műveltek. Végül két államszervezet is kialakult:

– Felső- Egyiptom

– Alsó- Egyiptom

A két állam kb. Kr.e. 3000 körül egyesült Ménész (Meni, vagy más néven Narmer) király vezetésével.

A történészek az egyesítés előtti korszakot archaikus kornak nevezik.

Az egyesítés utáni időszakot három nagy korszakra osztották:

1. Óbirodalom kora (kb. Kr.e. 3000- Kr.e. 2150)

Ekkor a legismertebb uralkodók (fáraók) voltak:

• Dzsószer – Szakkarában neki épült a híres lépcsős piramis, amit Imhotep tervezett.
• Sznofru – négy piramist is épített, közöttük a tört falút és a vörös piramist is.
• Kheopsz (Hufu)
• Kephrén (Hafré)  – a híres gízai piramisok ezeknek a fáraóknak épültek.
• Mükerinosz (Menkauré) 

Ezeket „őrzi az emberfejű és oroszlán testű Szfinx.

Ebben az időszakban már kialakult az a temetkezési szokás is, ami a mumifikáláson alapult. A fáraót valószínűleg piramisokba, az előkelőket pedig masztabákba temették.

A vallási szokások is állandósultak:

Sokistenhitű (politeista) vallásuk volt, mint majdnem minden ókori népnek. Ennek fontos része volt a halál utáni élet, amire gondosan fel is készítették az elhunyt testét és lelkét. Főbb isteneik:

Amon-Ré, Aton, Anubisz, Ízisz, Ozirisz, Széth, Thot, Hórusz, stb.

A fáraók uralmát is isteni eredetűnek tartották. (despotizmus)

Ekkor már kialakult az alá-, és fölérendeltségen alapuló rend is.(hierarchia)

• fáraó
• előkelők, papok
• katonák, írnokok
• szabad földművesek és kézművesek
• rabszolgák

4. A Közép-, és az Újbirodalom kora Egyiptomban

1. Középbirodalom kora (kb. Kr.e. 2050- 1750-ig)

Ebben az időszakban a fáraók hatalma ismét megerősödött. A társadalom felépítése, a vallási és a temetkezési szokások változatlanok maradtak. A kor legismertebb uralkodója: Szeszósztrisz (III. Szenuszert)

1. Újbirodalom kora (kb. Kr.e. 1550-1050-ig)

Ismét erősödik a fáraók hatalma. A legismertebb uralkodók, a Ramszeszek, közülük is a leghíresebb: II. Ramszesz.

Kiemelkedő uralkodó volt IV. Amenhotep, aki később Ehnatonra változtatta nevét. Ezt azért tette, mert uralkodása alatt bevezette az egyistenhitű (monoteista) vallást, s ennek középpontjába Aton isten tiszteletét állította. Az ő uralkodása idején még a művészetek is megváltoztak, mozgalmasabbak színesebbek lettek a szobrok és festmények.

Az Újbirodalom korában a királyi család tagjait és az előkelőket már Thébában, sziklasírokba, az úgynevezett Királyok Völgyébe, illetve a Királynők Völgyébe temették. A mumifikálás szokása továbbra is megmaradt. (Hitük szerint a lélek természetes állapota az, ha többé nem születik újjá. Amíg a földi test épségben van, ez nem is történhet meg. A tartósításának ez az értelme.)

Ekkor élt a mai napig legismertebb fáraó, Tutanhamon is, akinek a sírját szinte érintetlenül találták meg a régészek. (Howard Carter).

Ehnaton halála után visszaállították a sokistenhitű vallást. Egyiptomban végig megmaradt a hieroglif írás. Fejlett volt a matematika, csillagászat, építészet és az orvostudomány is.

Említsük meg, hogy az egyiptomi történeti kutatásokban két világhírű magyar tudós is részt vett. Kákosy László és Vörös Győző jelentős felfedezéseket tettek, alapkönyveket írtak.

5. A sumérek

A Tigris és az Eufrátesz folyók közét nevezzük Mezopotámiának. Ez nem egy állam, egy birodalom, hanem egy földrajzi hely. Itt az első államszervező nép a sumer volt. Az ő eredetükről szinte semmit sem tudunk, holott nagyon sok ékírásos agyagtáblát hagytak az utókorra. Ezekben még az eredetükről is írnak, de a tudomány jelenleg nem tud mit kezdeni ezekkel a szövegekkel. (Származásuk kapcsán arról vallanak, hogy ők az égből szálltak alá.) Legismertebb ékírásos hagyatékuk a Gilgames eposz. (Ez Uruk város királyának történetét meséli el.) A sumérek nagyon nagy kultúrával rendelkeztek, és fejlett civilizációt hoztak létre már a Kr.e. IV. évezredben. Városállamokban éltek, ami azt jelenti, hogy minden településnek saját uralkodója, saját törvényei, saját hadserege volt. Közöttük az összetartó erő a nyelv és a sokistenhitű vallás volt. (Ennek főbb istenei: An, Enlil, Enki, Innin, Utnapistim, stb.)

A legismertebb sumér városok: Babilon, Úr, Uruk, Umma, Kis, Lagas, Nippur, Eridu

Városaikat fallal vették körül és a négy égtáj felé kapukat nyitottak. (Istár kapu) Középpontjukban lépcsős templom (zikkurat) állt.

6. Mezopotámia további államai

A sumér uralom kb. Kr.e. 2200-ig állt fenn, amikor az akkádok szervezték meg saját birodalmukat Sarrukin, avagy Nagy Szargon király vezetésével.

Az Akkád Birodalom uralma után, kb. Kr.e. 2000-től, kb. Kr.e. 1700-ig az amoriták vették át a hatalmat. Ők hozták létre a híres Óbabiloni Birodalmat. Ez már egységes állam volt Babilon központtal. Leghíresebb uralkodója Hammurapi, aki minden város központjában ékírásos törvényoszlopokat állíttatott fel. Ezek a törvények különbséget tettek a különböző társadalmi csoportok között, és a „szemet szemért, életet az életért” elv szerint készültek.

Kb. Kr.e. 1700-tól már a hettiták uralták Mezopotámiát. Ők nagy háborúkat vívtak az Egyiptomiakkal.

Kr.e. 1100 körül az Asszír Birodalom része lett Mezopotámia. Legnagyobb uralkodója Assurbanapli hatalmas könyvtárat hozott létre, amelyben összegyűjtötte az ókori világ összes írott forrását. ( Ez később elpusztult).

Kr.e. a VII. században rövid időre megalakult az Újbabiloni Birodalom. Ennek uralkodója Nabukodonozor Kr.e. 599-ben elfoglalta Jeruzsálemet, és a zsidókat Babilonba hurcoltatta. (Ez volt a zsidók „babiloni fogsága”.)

Kr.e. 600 körül Kürosz és I. Dareiosz vezetésével jött létre a hatalmas Perzsa Birodalom, ami szintén magába foglalta Mezopotámiát.

Kr.e. 330 körül a makedón uralkodó Nagy Sándor (Alexandrosz) elfoglalja a perzsa területeket, létrehozva a világ legnagyobb államát, a Makedón Birodalmat. Halála után a birodalom szétesett.

Mezopotámia területe ezt követően a Pártus Birodalom része lett, ami kb. Kr.e. 250-től, kb. Kr.u. 250-ig állt fenn.

A pártusokkal méltatlanul keveset foglalkozik a történetírás, holott egy rendkívül nagy jelentőségű népről, birodalomról van szó. A Kr.e. I. század idején a Római Birodalom nagy riválisa volt. A Földközi tenger keleti medencéjének birtoklása volt a tétje harcaiknak. A pártusok legyőzhetetleneknek bizonyultak, a karrhai csatában (Kr.e. 53) elszenvedett vereségükért a rómaiak sohasem tudtak revánsot venni.

A birodalom megalapítója Nagy Arszak (I. Arszakész) volt. A Kr.e. VI. században Zarathusztra által alapított zoroasztrizmus (másképpen, mazdaizmus) volt az államvallás, de a birodalom végóráiban megjelent a Máni által fémjelzett manicheizmus is. Ez a „fényvallásnak” is nevezett, gnózison (gnoszticizmus, vagyis az üdvözítő igazságok tudása) alapuló vallás a kereszténység mellett – kizárólag csak keleten elterjed – legnagyobb világvallás lett. Később, az úgynevezett judeo-kereszténység, mint eretnekséget tűzzel, vassal irtotta.

Bizonyos történelmi gondolkodás a pártusokban a magyarság ősi alkotó részét látja. Sőt, Badinyi Jós Ferenc történész, sumerológus Jézus pártus eredetét is megfogalmazta.   

7. India, a hagyományok földje

Az Indus és a Gangesz folyók vidékén először a dravidák hoztak létre államszervezetet Kr.e. 3000 körül. Sokistenhitű vallásukról a sok ezer termékenységi istenszobor tanúskodik. Mesterien kiépített városokat is alapítottak. (Mohendzsodáró és Harappa)

Kr. e. 1500 körül új népcsoport érkezett erre a helyre. Ők voltak az árják. A dravidákat délre szorították.

Az árják sokistenhitű vallása áthatotta egész társadalmukat. A hindu vallás (brahmanizmusnak is nevezik) szent könyve a Védák könyve. Főbb istenei: Brahma, Siva és Visnu, akiknek többféle megtestesüléseik is ismertek.

Ősi nyelvük, a szanszkrit.

A társadalom (az egy területen élő emberek csoportja) szigorú hierarchia szerint épült fel. Az embereket négy kasztba osztották, sőt, voltak olyanok, akiket még ezekből is kihagytak. (Ezek hatalmas tömegét nevezték páriáknak, vagy csandaláknak.)

Papok – (brahmanák), akik a szellemi hatalmat gyakorolják
Lovagok – (ksatriják), a nemesek, a politikai hatalom birtokosai
Dolgozók – (vaistják) a gazdasági élet szereplői, földművesek, kézművesek, kereskedők
Szolgák – (sudrák), akik a termelő munkában segédkeznek

Életükben ezekből a kasztokból nem léphetnek ki, de ismerik az újjászületés (reinkarnáció) fogalmát. Ez lehetőséget ad arra, hogy akár magasabb kasztban is újjászülessenek. A körforgás végén lelkük a Nirvánában egyesül a Teremtővel.

Indiában a Kr.e. VI. században egy újabb vallás is keletkezett, a buddhizmus. Megalapítója Gautama Sziddhárta volt. Ő többek között arra kereste a választ, hogy miért boldogtalanok az emberek, mi az oka a szenvedésnek. Amikor rájött, hogy ennek oka az önzés, és a folyamatos vágyakozás, akkor „felébredt”, vagyis „megvilágosodott”, azaz Buddhává vált Ez a vallás Kr.e. a III. században terjed el, amikor a területeket egyesítő Asóka uralkodott.

8. A hatalmas Kína

A Hoang-ho és a Jangce folyók vidékén, Kr.e. 2000 körül a Sang dinasztia (uralkodó család) hozta létre az első államszervezetet. A hatalmas folyók vidékén élő népcsoportok rizst termesztettek, de fontos szerepe volt a tea és eperfa ültetvényeknek is. A földműveléshez szükséges csatornák, gátak építése – Egyiptomhoz hasonlóan – itt is óriási szervezőmunkát igényelt. A társadalmi hierarchia hamar kiépült és megszilárdult.

A világ legbonyolultabb írásrendszerét dolgozták ki. Mivel az itt élő népek sokféle nyelven beszéltek, az írás jelrendszerének segítségével tudtak, illetve tudnak ma is kommunikálni.

Birodalmukat a csillagos éghez hasonlították, ezért Mennyei Birodalomnak is nevezték. Az égi világ tükörképe a földi élet, amelyben a legfényesebb sarkcsillag nem más, mint maga az uralkodó. Hitük szerint az égi rend változatlan, mozdulatlan nyugalmának megvalósítása a legfontosabb feladat.

Nem csak a kultúrájuk bámulatos, hanem a civilizáció terén is nagyszerű eredményeket értek el. Ismerték és használták, (de csak tűzijátékok alkalmával és céljából) a puskaport. Felfedezték a porcelánt. Mivel ismerték az iránytűt, hajóikkal bejárták az Indiai- és a Csendes-óceán vizeit. A selyemhernyó tenyésztésének csodálatos eredménye volt a selyem készítése. (Az Európával történő kereskedelem fontos árucikke volt ez a pompás kelme, ezért magát a kereskedelmi útvonalat is Selyemútnak nevezték el.)

A Hoang-ho és a a Jangce folyókat összekötő Nagy Csatornát emberfeletti munkával építették meg, mint ahogyan azt a hatalmas falat is, ami az északi népek betörései ellen nyújtott védelmet. A Kínai Nagy Fal kb. 7000 kilométer hosszan tekeredik hegyek és völgyek között. A falrendszer összeépítése a birodalom egységét megteremtő Csin Si Huang-ti utasítására indult meg. A Kína elnevezés is az ő nevéből származik. A világhírű agyaghadsereg szintén Csin Si Huang-ti emlékét őrzi. A több mint tízezer darabból álló cseréphadsereg egyedülálló az egész világon.

Kínában három jelentős vallás terjedt el:

• a buddhizmus, amit a szomszédos Indiából vettek át,
• a taoizmus, amelynek megalapítója Lao-ce, s szent könyve a Tao Te King,
• a konfucianizmus, amelyet Kung-ce (Konfuciusz) alapított szintén Kr. e. az V. században

9. Fönícia és a zsidók

Az ókor első jelentős keleti államai között tartjuk számon a föníciaiakat, és a zsidókat. Fönícia a Földközi tenger keleti partvidékének északi részén húzódó városok laza szövetsége volt. Türosz és Büblosz városából sok száz, áruval megrakott hajó indult a Földközi tenger kikötői felé. A föníciaiakat a „tenger fuvarosainak” is szokták nevezni. A Földközi tenger partvidékét körbehajózó nép mindenfelé kikötőket hozott létre, ahol gyakran önálló államok is szerveződtek. (Ilyen volt például az észak-afrikai Karthágó is, ami később a Pun Birodalom központja lett.)

A föníciaiakhoz kötik az úgy nevezett hangjelölő írás megjelenését, amelynek alapját a 22 mássalhangzóból álló ábécé adja.

A zsidók eredetét és történetét a Biblia Ószövetségi része mondja el. Ez egyébként a zsidóság szent irata, amelynek alapja a Tóra, vagyis Mózes öt könyve. Nyelvük, a héber.

Vallásukat az egyik első egyistenhitű (monoteista) vallásként tartják számon.

Ősatyjuk Ábrahám (Ábrám) nemzetségével Mezopotámia földjéről indult új hazát keresni. Megsokasodott népe Egyiptomba került, ahol szolgálónépként éltek. Mózes vezetésével Kr.e. 1200 körül onnan kivonultak (exodus), majd hosszú vándorlás után Józsué vezetésével a számukra istenük által megígért helyre (Az „ígéret földje”) a kánaániták földjére érkeztek. Az itt talált népet kegyetlenül lemészárolták. A Földközi tenger keleti partvidékén, Föníciától délre szervezte meg első államukat Kr.e. 1000 körül Salamon, majd Dávid király.

Az Ószövetség szövegét azért fontos megismerni, mert később az egész európai műveltség alapja lett. Írók, költők, festők szobrászok használják fel műveikben a zsidó vallás történeteit.