1. A kis városállamtól a hatalmas birodalomig – rövid áttekintés
2. A város kialakulása – a királyság kora
3. A köztársaság kora – hódító háborúk
4. Rabszolgafelkelések, polgárháborúk – Julius Caesar fellépése
5. A császárság kora – a kereszténység kialakulása
6. A birodalom szakadása és bukása

1. A kis városállamtól a hatalmas birodalomig – rövid áttekintés

TÉRKÉP

Az Itáliai félsziget közepén fekvő városállam, Róma viszonylag rövid idő alatt a világ, – legalábbis a nyugati világ – legnagyobb birodalma lett.  A várost a monda szerint egy anyafarkas által felnevelt ikerpár, Romulus /romulusz/ és Remus /rémusz/ alapította. Valójában latin népek hozták létre.Történetüket három részre tagolhatjuk:

A KIRÁLYSÁG korában az uralkodó az előkelőkre (patríciusok) támaszkodva irányította a várost. (Ők alkották a szenátust.) A köznép, (plebejusok) földet műveltek, kézműves mesterségeket űztek és kereskedtek. Első királyuk valóban Romulus volt.

A KÖZTÁRSASÁG korában a népgyűlés állt az államszervezet élén, de az igazi hatalom a szenátusé volt.

Ekkor már megkezdték a hódításokat. A Földközi tenger körül szinte minden területet megszereztek, s azokat tartományokká (provincia) tették. A legnagyobb háborút az észak-afrikai Pun Birodalommal vívták. (Ennek Hannibál és Scipio összecsapása volt a legemlékezetesebb eseménye.)

A hódítások eredményeképpen hatalmasra duzzadt a rabszolgák száma a birodalomban. Ők fokozatosan átvettek minden munkát a szabad köznéptől, akik már csak katonáskodtak, vagy szórakoztak. (A véres gladiátorküzdelmekben gyönyörködtek.) A rabszolgák többször is fellázadtak. A legnagyobb, a Spartacus /szpártákusz/ féle felkelés volt, amit csak nehezen tudtak leverni.

A zűrzavaros időszakban az egyeduralom visszaállítására tett kísérletet a kor kiváló tudós, hadvezér, politikusa, Julius Caesar /juliusz cézár/. Ő merénylet áldozata lett, de halála után, mégis újra egy kézbe került a hatalom.

A CSÁSZÁRSÁG korának első uralkodója Octavianus, /oktáviánusz/ más néven Augustus /augusztusz/ császár volt. Ő hatalmas építkezésekbe kezdett. (Úthálózat, víz-, és csatornarendszer, fürdők, stb. építése kötődik a nevéhez)

Az ő korában született meg a birodalom területén, Júdea tartományban Jézus Krisztus, aki a feltétel nélküli szeretetre és a megbocsátásra tanította az embereket. Őt végül a zsidók nyomására kivégezték. Krisztus követői voltak a keresztények, akiket még 300 évig üldöztek.

A birodalom életében Nagy Constantinus /konsztantinusz/ császár uralkodása alatt nagy változások történtek. Előbb kétközpontú lett a birodalom, majd 395-ben ketté is szakadt. (Nyugatrómai Birodalom és Keletrómai Birodalom) Ehhez a belső, ellentéteken túl, a kelet felől érkező hatalmas népvándorlás is hozzájárult. A hunok és a germán népek nyomását már nem is tudta elviselni a Nyugatrómai Birodalom, és 476-ban elbukott. Ekkor ért véget az ókor, és innentől számítjuk a középkor kezdetét.


2. A város kialakulása – a királyság kora

TÉRKÉP

Róma az Itáliai- félsziget közepén, a Földközi tenger partvidékén, a Tiberis folyó mentén alakult ki Kr.e. 753-ban. A monda szerint egy trójai harcos, Aeaneas /éneász/ leszármazottjai, Romulus és Remus voltak a város megalapítói, akiket egy anyafarkas nevelt fel. A történészek megállapítása szerint az alapítók latin pásztornépek voltak, akik az etruszk hagyományokat folytatva építették fel a várost

A római mitológiát, s a belőle kinövő sokistenhitű vallást szokás rokonítani a görög istenvilággal. A sok hasonlóság ellenére voltak jelentős eltérések. Isteneik például nem éltek szoros, mindennapos kapcsolatban ez emberekkel, nem léptek velük házasságra. Azonban ők is tizenkét főistent tartottak számon: Juppiter, Juno, Vesta, Minerva, Ceres, Diana, Venus, Mars, Mercurius, Neptunus, Vulcanus, Apollo. Különleges helyet foglalt el a római mitológiában a kétarcú Janus isten. (Neki nincs párja a görög istenek között.)

Róma ókori története a kis városállam megalakulásától egészen a hatalmas világbirodalom létrejöttéig, majd széteséséig tartott.

A történészek három nagy korszakot különböztetnek meg Róma történetét vizsgálva:

KIRÁLYSÁG kora (Kr.e. 753-tól – Kre.510-ig)

Ebben az időszakban a várost a király kormányozta a szenátusra támaszkodva. (A szenátus tagjai a legelőkelőbb római családok, vagyis a patríciusok férfi tagjai közöl kerültek ki.)

Római lakóinak jelentős részét a földműveléssel, kézművességgel és kereskedelemmel foglalkozó köznép, a plebejusok (plebsz) alkották.

Létezett a rabszolgaság is (főleg az adósrabszolgaság), de számuk ebben az időszakban még nem volt jelentős.

Nem tudni, hogy mennyire hiteles a város alapításáról szóló monda, de az biztos, hogy Róma első királyát Romulusnak hívták. A krónika 7 király uralkodását tartja számon, akik közül az utolsó Tarquinius Superbus /tárkviniusz szuperbusz/ volt. Őt a zsarnoksága miatt elkergették a trónról és elhatározták, hogy ezután közösen kormányozzák a várost. Ezzel elkezdődött Róma történetének 2. korszaka.


3. A köztársaság kora – hódító háborúk

TÉRKÉP

KÖZTÁRSASÁG kora (Kr.e. 510-től Kr.e. 31-ig)

Ebben az időszakban a legfőbb döntést hozó szerv hivatalosan a népgyűlés volt, de a valódi hatalmat a szenátus gyakorolta. Ők választották meg egy évre a város vezető tisztségviselőit, a 2 konzult, akiknek a döntései csak együtt voltak érvényesek.

Jelentős tisztség volt még:

a cenzor, aki a szenátus névjegyzékét állította össze

a néptribunus, aki a plebejusok érdekeit védte (Előbb 2, majd ahogy növekedett a birodalom, 10 lett belőlük)

a quaestor /kvesztor/, aki a pénzügyeket intézte

valamint a vallási ügyek első számú vezetője a pontifex maximus

A köztársaság korában indultak meg Róma hódító harcai is.

Először az Itáliai- félszigetet foglalták el és tették tartománnyá (provincia). Gyakran használták az ellenfeleiket megosztó taktikát, ami aljas szokása a hatalomra törő erőknek. (Divide et impera, vagyis, Oszd meg és uralkodj.)

A világhatalom megszerzéséért az észak-afrikai Pun Birodalommal vívtak hatalmas háborúkat. (Ennek központja a föníciai alapítású Karthágó volt). Látszólag Szicília megszerzése volt a tét, de valójában a Földközi tenger feletti uralom, az ott folyó kereskedelem ellenőrzése, irányítása mozgatta a feleket. Három háborúra is sor került, s valamennyit Róma nyerte meg. A legizgalmasabb a második volt (Kr.e. 218-tól Kr.e. 202-ig). Ekkor a pun hadvezér Hannibal, hatalmas seregével és harci elefántjaival Hispániából indulva átkelt a Pireneusok, majd az Alpok hegyláncain. Teljesen váratlanul szárazföldön, északi irányból támadott. A megrémült rómaiak gyorsan magukhoz tértek, és Cornelius Scipio /kornéliusz szkípió/ vezetésével seregük átkelt Afrikába, és megtámadta a védetlenül maradt Karthágót. A megrémült punok hazahívták hadvezérüket Itáliából. Hannibál vissza is tért, de a döntő csatában (Zama mellett Kr.e. 202-ben) vereséget szenvedett Scipiotól. Végül a harmadik háborúban a rómaiak teljesen elpusztították Karthágót,

Róma már a világ uraként szerzett újabb provinciákat: Elfoglalta a görög földet, Galliát, Britanniát, Kis-Ázsia egy részét, valamint Júdeát is (Ez utóbbi volt a zsidók földje).


4. Rabszolgafelkelések, polgárháborúk – Julius Caesar fellépése

TÉRKÉP

Hatalmas hódító háborúk alaposan megváltoztatták Róma társadalmát.
A patríciusok összeolvadtak a plebejusok vékony, de gazdag rétegével.
Így alakult ki az előkelők új csoportja a nobilitás.

A legnagyobb változást azonban a hódító háborúk során, a leigázott területekről behurcolt rabszolgák nagy tömegének megjelenése okozta. Őket nem vették emberszámba, mint „beszélő szerszámokat” adták-vették a piacokon. Szinte minden munkát átvettek a plebsztől. Földeken, bányákban, műhelyekben, és a ház körül is mindent feladatot ők láttak el. A legnehezebb talán a gladiátorok sorsa volt. Bár látszólag jobbak voltak az életkörülményeik és nagy népszerűséget is szereztek, de szinte naponta kellett életre-halálra küzdeniük egymással, vagy vérszomjas vadállatokkal. Mindezt azért, hogy szórakoztassák az egyre inkább dologtalanná váló tömeget. A köznép, a plebs egy része katonáskodással foglalkozott, a másik fele pedig munka nélkül maradva csak a szórakozásnak élt. Gyakran követeltek a szenátus épülete elé vonulva „cirkuszt és kenyeret”. (Panem et circenses) A rabszolgák helyzete teljesen reménytelen volt. A kegyetlen bánásmód miatt gyakoriak voltak a felkelések. A legnagyobb Kr.e. 74 és Kr.e. 71 között zajlott a híres gladiátor, Spartacus vezetésével. Három évig tartották rettegésben a rabszolgák a rómaiakat, míg végül sikerült legyőzni őket.

Időközben a különböző provinciák helytartói, a konzulok és a hadvezérek többször is egymás ellen hadakoztak. Ezeket a hatalom megszerzéséért vívott belső háborúkat nevezzük polgárháborúknak. A rabszolgák elleni harcok és a polgárháborús küzdelmek megmutatták, hogy a köztársasági módszerekkel milyen nehezen kormányozható a birodalom. Ezt ismerte fel a kiváló hadvezér, tudós szenátor Julius Caesar. Arra törekedett, hogy a birodalom irányítása ismét egy kézbe kerüljön. Nyíltan nem merte vállalni ezt az elképzelést, de okosan megszerezte magának a köztársaság szinte valamennyi jelentős tisztségét. (Két társával, Pompeiusszal /pompejusz/ és Crassusszal /krasszusz/ hármas szövetséget, úgynevezett triumvirátust hoztak létre.) Végül mégis merénylet áldozata lett. (Gyilkosai között volt nevelt fia Brutus is, aki a köztársaságot védelmező összeesküvők közé állt.) Caesar halála után fogadott fia, Octavianus provinciává tette Egyiptomot, majd legyőzve ellenfeleit, megszerezte az egyeduralmat.


5. A császárság kora – a kereszténység kialakulása

TÉRKÉP

A császárság kora (Kr.e. 31-től, Kr.u. 476-ig)

Octavianus nyílt császári hatalmat gyakorolt. Felvette az Augustus (fenséges) nevet valamint nagybátya, Caesar nevét, Utódia is így tettek, így alakult ki a kiváló tudós, hadvezér, politikus nevéből a császár kifejezés.

Augustus császár befejezett minden folyamatban lévő háborút. A határokat megerősítette, és békés építkezésekbe fogott. Ekkor épült ki az egész birodalmat behálózó útrendszer. Hatalmas fürdők, paloták, villák épültek, víz-, és csatornarendszerek készültek. Templomok sokasága nőtt ki a földből. A művészeteknek nemcsak a császár, hanem az előkelők is komoly támogatói voltak. (Maecenas /mecenász/ segítette a kor művészeit, akik között ott találhatóak a korszak nagy költői, Horatius /horáciusz/, Vergilius /vergíkiusz/, és Ovidius /ovidiusz/ is.) Ezt az időszakot Róma történetében úgy hívjuk: Pax Romana, vagyis Római béke.

A legjelentősebb dolog azonban, ami Augustus uralkodása alatt történt, az az volt, hogy Júdea provinciában megszületett Jézus Krisztus. Ő már Tiberius /tibériusz/ császár uralkodása alatt kezdte el hirdetni tanait. A feltétel nélküli szeretetre és az őszinte megbocsátásra tanította az embereket. Akik ezt elfogadták, azok lettek a keresztények, vagyis Krisztus követői.

A sokistenhitű Római birodalomban üldözték a keresztényeket, a zsidók követelésére pedig Jézust ki is végezték. (Júdea római helytartója, Poncius Pilátus mondta ki a halálos ítéletet.)

A császárság korában is tovább folytatódtak a hódítások. A mai Magyarország dunántúli részét – ahol akkor a kelták éltek – Pannónia néven szintén Tiberius tette provinciává. A tartomány székhelye a mai Óbuda területén volt, Aquincum /akvinkum/ néven. Az ekkor keletkezett települések némelyikének helyén a mai napig városok találhatók. Pl.: Győr (Arrabona), Sopron (Scarbantia), Szombathely (Savaria), Pécs (Sopianae), Székesfehérvár (Alba Regia).

A császárság idején uralkodtak úgynevezett őrült császárok is, mint Caligula /kaligula/ és Néró, de voltak közöttük kiváló hadvezérek, mint Traianus /trájánusz/, aki Daciát és Mezopotámiát hódoltatta meg, valamint tudósok, filozófusok, mint például Marcus Aurelius /márkusz áuréliusz/.


6. A birodalom szakadása és bukása

TÉRKÉP

Jelentős változás következett be Constantinus császár uralkodása idején:

Befejeződött a keresztények mintegy 300 évig tartó üldözése – melynek során előfordult, hogy vadállatokkal marcangoltatták szét azokat, akik a tiltás ellenére is vállalták a hitüket. Kr.u. 313-ban a kereszténység államvallássá lett, és egy csapásra elterjedt a birodalomban. Természetesen ez az emberek nagy részénél csak formaság maradt. Elmondható, hogy miközben a kereszténység császári parancsra terjedni kezdett, aközben nagyon sokat veszített eredeti mélységéből. Egyre inkább a politikai játszmák eszközévé vált.

Ugyanebben az időszakban indult meg egy hatalmas népvándorlás, ami megrendítette a Római Birodalmat. A germánok észak, a hunok pedig kelet felől nyomultak Európa belseje felé. A hunok eredetileg a mai Mongólia területén hoztak létre államot, de a kínaiak sorozatos támadásai, illetve új legelők szerzése végett tovább vonultak. Atilla fejedelemsége alatt birodalmuk központját a mai Magyarország, Duna – Tisza közötti részén alakították ki. A rettegett uralkodó, Atilla váratlan halála után a birodalom szétesett.

A keleti népek sorozatos támadásait a hatalmas Római Birodalom is megsínylette.

Nagy Constantinus császár már korábban kétközpontúvá tette a birodalmat, ami aztán 395-ben ketté is szakadt. Két új államszervezet jött létre:

  • Nyugatrómai Birodalom Róma központtal
  • Keletrómai Birodalom, amit később Bizánci Birodalomnak neveztek el. Székhelye, a Nagy Constantinus császár által Kis-Ázsiában épített Constantinopolis, ami később Konstantinápoly, ma pedig Isztambul néven ismert.

A bizánci birodalom folyamatosan zsugorodva még 1453-ig fennállt, amikor az oszmán-török hódítás áldozata lett. (Isztambul ma is Törökország legnagyobb városa.)

A Nyugatrómai Birodalom már a germán törzsek nyomását sem bírta ki, és 476-ban elbukott. Ezzel véget ért a második nagy történelmi korszak az ókor és megkezdődött a középkor.